Le Big Mac

Na.Kis pihenő után újabb gondolat-kifejtős bejegyzés.
Van az az elmélet, hogy alapvetően mniden ember jó.Na ez nem így van.Van mondjuk a zebra, aminek az alapszíne az,amelyik csíkjából több van (félreértések elkerülése végett mondom, hogy az állatról van szó, nem arról ami az útra van festve és nap mint nap hullanak rajta a 80 fölöttiek.) .Na ebből kiindulva arra jutottam, hogy rossz emberből több van, szóval vagy mindenki jó alapból, és inkább elromlanak, vagy alapból mindenki rossz.Nekem a második jobban bejön.Csak az a baj, hogy ez így szar.A jó emberekből meg kevés van, és ők az arcok, nem a fuxos rajkók, meg a ribancok meg a rengeteg ostoba gyökér aki szívja a levegőt, feleslegesen.Én nem világbékéért ugatok ,nem írom ki minden képemre divatból hogy píísz.Csak annak (is) tudnék örülni, ha nem basztatnák az emberek anynit egymást.Mert érted, most végigmegyek a véhán vagy akárhol rasztasapkába, meg a nike pólóba, és lebuziznak meg beszólnak h minek a rasztasapka.Hát mert tettszik bazdmeg, minek.És érted, most abba nekik mi a jó hogy nekem vagy bárki másnak beszólnak? Végülis ezt a témát tök felesleges boncolgatni, mert a faszok eztán is faszok maradnak...


(Ezt msot azért, hogy legyen már vers is.)

elveszve

Valómba fájdalom nyilall,
Csak adná meg,
A lelkem lassan kihal.
A Sötétség üresen kong benne,
Nincs oylan senki,
Ki engem szeretne.
Egyedül az életben,
Egyedül vagyok.
Nem remélek a lélekben.
Átvert, becsapott.
A remény gondolatával
Nap mint nap áltatott.
A Gyűlölet ragad magához,
Láncot vet rám,
Folyton csak ajnároz.
Hiszek neki, az egyetlen igaz.
Elveszek benne,
S ez sovány vígasz.