Popsovit folyamatban, addig olli, annak is az eleje lett lekapva.(Amúgy sípcsontözép magas.)

Avagy bűn és bűnhődés

Egyszer már végignéztem a Death Note c. animét, de a napokban megint megjött a kedvem hozzá, és úgyérzem írnom kell róla.

A történet bemutatásától most eltekintenék, aki olvassa ezt az úgyis ismeri.Már az első találkozás után is úgyéreztem, számomra sokatmondó ez az alkotás, és másodszorra csak erősödött ez az érzés. Rengeteget gondolkodom rajta, bűn-e úgy gyilkolni, hogy azzal hosszútávon jót teszek. A(z egyik) főhős egy tökéletes, bűn nélküli utópiát akart létrehozni. Régóta közhely, hogy a gyilkosság bűn. De bűn-e akkor is ha jó hatással van a környezetre? Ez esetben azt hiszem, nem. Tökéletes bűn nélküli világot lehetetlen létrehozni, úgy gondolom, mert az egyensúlyhoz ez is kell. Na meg oylan nincs hogy nincs rossz, mert bűnösök mindíg lesznek. Ki nagyobbat vét, ki kissebbet, de lesznek. Az is rettentően foglalkoztat, hogyha nekem megadatna, hogy birtokoljak egy Halállistát, merném-e használni. Szerintem mindenképp. Nem törekednék a bűn nélküli világra, mert mint mondtam lehetetlen (a tökéletes Mátrix sem működött:P), de azért használnám. Embere válogatja, kinek mi erről a véleménye, meg ugye ez csak egy "mese" de akkor is rettentő érdekes és elgondolkodtató (számomra). Talán, hogy ennyit gondolkodok ezen, a hatalomvágyam is közrejátszhat.

A Death Note egy komoly és komor történet, gondolkodni kell rajta. És nem csak a személyes véleményen, hanem azon is, hogy megértse a Kedves néző/olvasó.

Koktélok

Éjfél is elmúlt. Nem jön-gondoltam. És valóban: hiába vártam Rá, ő nem jött el hozzám többet. Elment, messzire, olyan messze, hogy sosem tér vissza. Ez olyan dolog, ami nyomot hagy. Így vagy úgy, de nyomot hagy. Pár nap múlva, mikor kongó fejjel és üres tekintettel próbáltam gondolkodni, jött egy levél. Sosem láttam az írását, de tudtam, ez tőle jött. A szöveg rövid volt, de annál lényegretörőbb: "Itt vagyok egy napsütötte szigeten, a kaja jó, ezerféle koktél van, minden napra egy. Remélem jól vagy."

-Na, hallgasd meg. Ott van ez a dutyi a sivatagban, benne az öreg rab, aki megbékélt a sorssal. Betesznek mellé egy fiatalt. A fiatal másról se beszél, mint hogy meglép, és dobbant is pár hónap múlva. Egy hét, és hozzák vissza az őrök. Alig él, majd beleőrül, olyan éhes, úgy kivan tikkadva. Meséli az öregnek, hogy milyen rémes volt. Végeláthatatlan homoktenger, oázis sehol, se teremtett lélek. Az öreg hallgatja egy darabig, aztán megszólal: "Nekem mondod? Húsz évvel ezelőtt én is megpróbáltam." A fiatal felháborodik: "Te tudtad? És nem jutott eszedbe szólni, míg én hónapokon át tervezgettem? Miért nem figyelmeztettél, hogy lehetetlen?" Az öreg rab vállat von: "Ki publikál negatív eredményt?"

Most majdnem írtam valamit, de aztán rájöttem h csak a szarkedv beszél belőlem.Úgyhogy nem.Bocs. : P