2010. május 9., vasárnap
Koktélok
Éjfél is elmúlt. Nem jön-gondoltam. És valóban: hiába vártam Rá, ő nem jött el hozzám többet. Elment, messzire, olyan messze, hogy sosem tér vissza. Ez olyan dolog, ami nyomot hagy. Így vagy úgy, de nyomot hagy. Pár nap múlva, mikor kongó fejjel és üres tekintettel próbáltam gondolkodni, jött egy levél. Sosem láttam az írását, de tudtam, ez tőle jött. A szöveg rövid volt, de annál lényegretörőbb: "Itt vagyok egy napsütötte szigeten, a kaja jó, ezerféle koktél van, minden napra egy. Remélem jól vagy."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése