Amikor egy bonyolult elme és egy bonyolult zene találkozik.
Esőben
Esőben állok, esernyővel
Kezemben, boldog szívvel
Gondolok a régmúltra,
Jó lett volna, hogyha
Én is kapok valamit, aminek
Örülhetek, valakinek
Könnyebb mint nekem,
Kemény a sors, velem
Meg nincs senki, talán egyszer
Jön majd valaki, kétszer
Csak nem csalódom, majd egy napon
Mégis mosoly játtszik arcomon,
Őszinte lesz, viszonozza
Majd valaki, nekem adja,
Mit én neki, s kézenfogva
Sétálunk, rátérek az útra,
Amit boldogságnak hívnak,
S lesz egy vers, mit írtak
Rólunk, jó lesz, remélem
Veled lesz egy jobb életem.
Ez szerintem kurvajó lett, ma csak ezt írom, más nemjut eszembe most.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése