Esti mélabús, ám mégis kicsit jókedvű hangulatomhoz illően, az esti vers adagba beválasztottam ezt:
Lélek
Egyszer régen
Messzi égen
Messzi felhőn ültem.
Néztem le a világra,
Hol senki nem néz magába,
Senki nem néz tükörbe,
Egyedül van örökre.
Minden csak látszat,
Árnyék csupán.
Az én lelkem árnyéka.
Hideg szívem tájéka
Örökké csak vár.
Csak vár valakire,
Ki boldoggá tehetné,
Az örök búból kivezetné.
Hiába vár,
Senki nem segít rajta.
Majd egyszer végül
A fejét örök álomra hajtja.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése