firstone

Nahát tisztelt olvasóközönség, johny megnyitotta a blogját.Verseket írok,Viktor meg mondta hogy írjak blogot,népszerűsítsem magam,elvégre nemvagyok béna aztmondják.Arra még nemjöttem rá, hogyan kell odarakni a képet ahova akarom,de majd idővel talán...A májszpészen is másfél hónap volt mire rájöttem hogyan lehet képet feltölteni.
Őszintén szólva nemtuom,hányan fogják olvasni ezt a szart, majd kiderül.De gondolom nemsokan, nem vagyok oylan denépszerű se a suliban se máshol.
Remélem aki erretéved és elolvassa,és tetszenek neki a verseim, nem csak sorokat lát,hanem elgondolkodik rajtuk.Hiú ábránd, na mindeggy.
Nahát tisztelt olvasóközönség, kezdjük valami lájtosabbal.

magamnak

ágyán ül, gondolataival-
ő, ki a minden
ő, ki a kezdet és vég
megadhadta volna a boldogságot,
de megtagadta azt
letépett virág levelei
hevernek a sárban
árulkodva a kínról, mi lelkében uralkodik
egyszer vége lesz
mindennek egyszer...

mikor megérintenéd,
ő hátat fordít
mikor utána kiáltassz,
ő már messze jár...

nem érdekel mi,
nem érdekel semmi
csak sírsz, mint egy kisgyerek,
hiába, nem tettél eleget
elengedted, pedig nem kellett volna
hát most sírj!
mintha attól bármi megoldódna

egy másik világ,
egy másik élet
egy emlék,
mi szívedbe égett
legnagyobb vágyad Ő,
kit sosem kaphatsz meg
egy szertefoszló álomban élsz!
próbálj meg harcolni
próbálj feledni...
és ha nem megy...
próbálj felébredni.


Na erre mondják páran, hogy a legjobb, de mint tudjuk, mindíg van egy jobb.
A legtöbb versem egy lányhoz íródott.Ja, másfél éve vagyok az iparban, de ebben a múlt félévben írtam a legtöbbet, jobbakat,rosszabbakat.
Na elsőnek ennyi volt...